Kékfrankos
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.