Pinot Noir
Ejtsd: "PINO NOÁR"
A terroir fogalmát Burgundiában alkották meg, mégpedig éppen azért, hogy valahogy megfogják a pinot noirnak azt a megmagyarázhatatlan tulajdonságát, ami miatt más lesz az íze minden egyes termőhelyen. Már évszázadokkal korábban feljegyezték, hogy egy ültetvény minden egyes paramétere - a talajtípustól kezdve a lankák irányáig – felismerhető ízeket eredményez, ami valójában a termőhely egyedi ujjlenyomata a borban.
Pinot Noir
Ejtsd: "PINO NOÁR"- Tőzegáfonya
- Cseresznye
- Málna
- Szegfűszeg
- Gomba
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.
A terroir fogalmát Burgundiában alkották meg, mégpedig éppen azért, hogy valahogy megfogják a pinot noirnak azt a megmagyarázhatatlan tulajdonságát, ami miatt más lesz az íze minden egyes termőhelyen. Már évszázadokkal korábban feljegyezték, hogy egy ültetvény minden egyes paramétere - a talajtípustól kezdve a lankák irányáig – felismerhető ízeket eredményez, ami valójában a termőhely egyedi ujjlenyomata a borban.
Szent Lőrinc
A Keleti Károly-féle, a 19. század utolsó harmadában készült statisztikák alapján tudni lehet, hogy akkoriban a Kárpát-medence szinte teljes egészén meghatározó szőlő volt a Szent Lőrinc. A filoxéravész és trianoni békeszerződés után a mai Magyarországon valamiért nem telepítették újra ezt a szőlőfajtát, amely ugyanakkor jelenleg is fontos szerepet kap a szomszédos országok borászatában, Szlovákia mellett Ausztriában és Szlovéniában is.
Szent Lőrinc
- érett meggy
- aszalt szilva
- cseresznye
- szamóca
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.
A Keleti Károly-féle, a 19. század utolsó harmadában készült statisztikák alapján tudni lehet, hogy akkoriban a Kárpát-medence szinte teljes egészén meghatározó szőlő volt a Szent Lőrinc. A filoxéravész és trianoni békeszerződés után a mai Magyarországon valamiért nem telepítették újra ezt a szőlőfajtát, amely ugyanakkor jelenleg is fontos szerepet kap a szomszédos országok borászatában, Szlovákia mellett Ausztriában és Szlovéniában is.
Kékfrankos
Mit is jelent a siller, melynek gyakori alapanyaga a kékfrankos? A siller története még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor egy ültetvényen belül volt megtalálható a fehér- és a kékszőlő. Igy amikor szüretre került a sor, nem is bajlódtak a szelektálással, egy puttonyba vegyesen kerültek bele a fürtök. Amikor beérett a szőlő, jött a család, a barátok, leszedték a szőlőt, majd attól függően, hogy milyen gyorsan haladtak a munkálatokkal, a szőlőnek volt némi ideje a héjon ázni, tehát a különböző szín- és ízanyagok ki tudtak oldódni, aminek következtében a bor a fehér és a kékszőlő arányától függően pinkes vagy vöröses árnyalatot kapott. A technológia fejlődésével a borkészítés is új irányt vett, ekkor vált ketté a fehér- és kékszőlő feldolgozási módja is, innentől a sillerek vörösboros technológiával készültek, kizárólag kékszőlő felhasználásával. Az így kapott bor a rozénál sötétebb és testesebb a vörösnél világosabb és könnyedebb, ízében pedig ugyanúgy megjelenik a rozékra jellemző üde gyümölcsösség, mint a vörösboros ízvilág, a cseresznye, a málna, piros gyümölcsök is.
Kékfrankos
- Cseresznye
- Meggy
- Bors
- Csokoládé
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.
Mit is jelent a siller, melynek gyakori alapanyaga a kékfrankos? A siller története még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor egy ültetvényen belül volt megtalálható a fehér- és a kékszőlő. Igy amikor szüretre került a sor, nem is bajlódtak a szelektálással, egy puttonyba vegyesen kerültek bele a fürtök. Amikor beérett a szőlő, jött a család, a barátok, leszedték a szőlőt, majd attól függően, hogy milyen gyorsan haladtak a munkálatokkal, a szőlőnek volt némi ideje a héjon ázni, tehát a különböző szín- és ízanyagok ki tudtak oldódni, aminek következtében a bor a fehér és a kékszőlő arányától függően pinkes vagy vöröses árnyalatot kapott. A technológia fejlődésével a borkészítés is új irányt vett, ekkor vált ketté a fehér- és kékszőlő feldolgozási módja is, innentől a sillerek vörösboros technológiával készültek, kizárólag kékszőlő felhasználásával. Az így kapott bor a rozénál sötétebb és testesebb a vörösnél világosabb és könnyedebb, ízében pedig ugyanúgy megjelenik a rozékra jellemző üde gyümölcsösség, mint a vörösboros ízvilág, a cseresznye, a málna, piros gyümölcsök is.
Furmint
Egyes nyelvészek úgy tartják, a „furmint” francia eredetű szó, a latin frumentum szóból származhat, amely „gabonát” jelent. Ez utalhat a bor színére is, de az is lehet, hogy a cukortartalom növelése érdekében egyes tájakon szalmán aszalták a szőlőt, így készítve belőle édes bort. A határokon túl különböző neveken találhatjuk meg a borászatoknál: Horvátország: Moslavac Bijeli, Ausztriában: Mosler, Szlovénia, Horvátország északi része: Šipon, Erdélyben: Som(szőlő) Németország: Zapfner.
Furmint
- Citrusok
- Körte
- Birs
- Barack
- Petrol
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.
Egyes nyelvészek úgy tartják, a „furmint” francia eredetű szó, a latin frumentum szóból származhat, amely „gabonát” jelent. Ez utalhat a bor színére is, de az is lehet, hogy a cukortartalom növelése érdekében egyes tájakon szalmán aszalták a szőlőt, így készítve belőle édes bort. A határokon túl különböző neveken találhatjuk meg a borászatoknál: Horvátország: Moslavac Bijeli, Ausztriában: Mosler, Szlovénia, Horvátország északi része: Šipon, Erdélyben: Som(szőlő) Németország: Zapfner.
Rajnai rizling
Sokan azt gondolják, hogy az Olaszrizlinggel rokon fajtáról van szó, de a névazonosságon kívül nincs sok köze egymásnhoz a két szőlőfajtának.
Rajnai rizling
- Petróleum
- Zöldalma
- Méhviasz
- Jázmin
- Lime
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.
Sokan azt gondolják, hogy az Olaszrizlinggel rokon fajtáról van szó, de a névazonosságon kívül nincs sok köze egymásnhoz a két szőlőfajtának.
Olaszrizling
Márai Sándor így ír a rizlingről (A magyar borokról): “A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. Ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük. Rizling lesz, nem nagyon régi, három-, négyéves olaszrizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél.”
Olaszrizling
- mandula
- zöldalma
- őszibarack
- citrusok
A kékfrankos eredete körül sok a kérdőjel. A fajta egy elmélet szerint akár egészen a 9. századig nyúlik vissza.
A kékfrankosról azt tartják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon tisztességes végeredményt, amennyiben megfelelő fekvésbe telepítették.
A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle hétköznapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroir jegyeket átadni képes prémium tétel is. Fajtaborként vagy már vörösborokkal házasítva is gyakran találkozhatunk vele. A kékfrankos igazán egyedi, elegáns, hosszan érlelhető bort ad, melyr általában savhangsúlyos, fűszeres, gyümölcsös vörösbor, közepes testtel és közepes vagy némileg magasabb tannintartalommal. Kiváló, összetett bor, hosszú korttyal, finom utóízekkel.
Hálát adhatunk érte, hogy gyakorlatilag csak a Kárpát-medencében terem., így ha egy helyi érdekességet szeretne valaki kóstolni, a kékfrankos mindenképp az ajánlottak között lesz.
Márai Sándor így ír a rizlingről (A magyar borokról): “A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. Ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük. Rizling lesz, nem nagyon régi, három-, négyéves olaszrizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél.”